Sokféle módszerrel vizsgálják, sokféle szemszögből az ellenzék politizálást. Én szeretném kicsit megnézni „alulnézetben”. És ebben az esetben nem kell mást áttekinteni, mint az un. liberális ellenzéki internetes sajtóban megjelent cikkeket és az ahhoz adott hozzászólásokat.

Mi lenne a feladata cikkeknek. Megingatni hitében, szemléletében a kormányt támogató szavazók elkötelezettségét és szavazókat elvenni a Fidesztől a liberális ellenzéki pártoknak megszerezni. Az elkötelezettekhez kell venni ebben az esetben a bizonytalanokat is, hiszen az a cél, hogy mind a cikkek, mind a támogatói hozzászólások arra bírják rá ezt a két csoportot, hogy legyenek az ellenzék pártfogói és szavazói. És mind a két csoport tagjai ezen említett cikkek és a liberális hívek ösztönző hozzászólásai alapján fog dönteni pro vagy kontra.

Hát eléggé sikerült elérni azt az állapotot, hogy a liberális ellenzéket támogató újságírók és hozzászólók önmaguk ellenségévé váltak, a céljuk ellenében cselekszenek.

Az első rákfenéje a dolognak az un. nem illedelmes szóhasználat, egyszerűen a trágárság. Nem a politizálás trágár szóhasználata ellen vagyok. Hiszen az ember politizál és véleményét meg szokta osztani.  Talán amióta világ a világ az emberek ezt véleménymegosztást általában háromszorosan teszik meg. Egyrészt hivatalosan. Ide tartozik az újságírás, a gyűléseken, a tüntetéseken való szónoklat. Másrészt véleményt nyilvánítanak a szűkebb családi körben és harmadsorban pedig baráti társaságban. Ez a baráti véleménynyilvánítás igen csak nagy részben „kocsmaasztalnál” történik. Főleg az utolsó esetre soha nem a finom, az illemkönyvek szerinti megfogalmazás a jellemző. Ez így volt a Rákosi korszakban, így volt a Kádár korszakban és így van, az un. demokráciában is. Mondjuk a Rákosi korszakban igen halkan és óvatosan mondtak véleményt, a Kádár korszakban már kicsit hangosabban és talán nem annyira óvatosan. Most a demokráciában semmi ad korlátot a véleménynyilvánításhoz. Gyakorlatilag tele torokból és minden hatósági rizikó nélkül lehet valamit vagy valakit dicsérni vagy szidni minden ellenkező liberális híresztelés ellenére is. Még a legmegátalkodottabb ellenzéki újságíró sem tud beszámolni bizonyítottan olyan esetről, hogy a hangos kormányszidásból valamiféle hatósági eljárás lett volna. Saját tapasztalatom, hogy egy kocsmai asztaltársaság társaság igen csak válogatott szavakkal szidta a Kormányt, a Köztársasági Elnököt és a Miniszterelnököt a jelen lévő rendőrök mellett és a közeg a füle botját sem mozdította.

A kocsmai politizálás és a trágár megfogalmazás, a csúnya beszéd, bizonyos nem társasági jelzők sűrű alkalmazása mindig együtt járt és általánosságban elfogadott volt. Aki járt kocsmában az elmúlt 60 évben ezzel csak egyetérthet. Pláne, ha politizált és jó az emlékezete.

A mostani fő probléma, hogy az általam említett hármasság (gyakorlatilag a helyszínek szerinti) mostanra, főleg az elmúlt 8-9 év alatt eggyé vált. No, nem a kocsmai politizálás vette fel a szalonok, a hivatalos összejövetelek stílusát a magyar nyelv szépsége jegyében, hanem a kocsmai stílus hat át mindent. És ez nem veszélytelen, ha nem is hatóságilag gondolom. Tisztelet? Az ország iránt? A Haza iránt?  Ugyan. Vicc. Legalább is egyesek szerint.

Önmagában nevetséges paradoxon az az állítás, hogy „diktatúra van „olykor hozzátéve Hitler, Göring, Sztálin nevét jelzőként. Komolyan elhiszik ezen megmondó emberek, hogy anno valaki nyilvánosan mondhatta/leírhatta volna igen súlyos következmények nélkül, hogy „geci Hitler” , „geci Sztálin”. El tudom képzelni, hogy valaki nyilvános  MSZMP gyűlésen feláll és kijelenti, miszerint „ Kádár elvtárs egy geci” és erre Kádár elvtárs megvonja a vállát elnézően mosolyogva.

Egyedülálló, hogy az ellenzéki politikusok hivatalosan ezt a stílust és ezt a miniszterelnöki minősítést hivatalossá tették a választási hadjáratukban, sőt bevitték a Parlamentbe is feliratok, táblák (sőt emlékezetem szerint még hozzászólásban is) formájában.

Ez magában hordozza azt, hogy megszűnik az állam különböző méltóságai, hivatalai iránti tisztelet, ami azért igen erős alapja a társadalomnak. Vaj’h mit szólna a bíró egy törvényszéken, ha az ügyvéd „Tisztelt geci bíróság”-gal élne? Mit szólna az egyszerű állampolgár, ha a hivataltól „geci” megszólítással kapna levelet? Elvégre, ha az állampolgárnak lehet, akkor az Vica-versa.

A továbbiakban a valóság jegyében kénytelen vagyok példán bemutatni, hogy amilyen az ellenzék vezető rétege, olyanok a követői. Kénytelen vagyok szabadon idézni, még ha a szavak egyenesen a csúnya beszéd trágárabbjai közé tartoznak is. Ilyenkor szoktak hivatkozni, hogy „na de Bayer Zsolt is milyen szavakat használ”. Igen, használ és elitélendő ezért, de Bayer egy sima újságíró. Nem képviselő, nem pártvezér és semmilyen állami funkciót nem tölt be. Nem kell egybemosni.

Egyik ellenzéki honlapon, mikor ezt a stílust nehezményeztem, azt a választ kaptam, hogy nekik azért szabad így minősíteni, mert az igaz .

És még csodálkoznak, hogy nem nekik van kétharmaduk.