Nemrégiben valamelyik önjelölt zseni politikusféle felvetette, hogy pszichológusnak kellene előbb vizsgálni és adott esetben elutasítani a feljelentőt vagy pereskedőt, mielőtt a jogi eljárás lezajlana. Mondjuk, ez igen érdekes lenne, ha egy pszichiáter vagy pszichológus döntene el jogi kérdést, de hát annyi ostobaságot hall az ember.

Erre nyilatkozott az Ügyvédi Kamara Elnöke, hogy most is van lehetőség a notórius pereskedők ellen fellépni. Ez így van, és a gyakorlatban működik is. Illetve… hogy is van? Működik, de hogyan? A saját példámon bemutatnám ennek lefolyását Magyarhonban. Ugyanis az illetékes (Országos Bírósági Hivatal?) úgy gondolta, hogy én feleslegesen zaklatom bírói jogkörben okozott kár című pereimmel a bíróságokat.

Mielőtt részletekbe mennék, kénytelen vagyok a véggel kezdeni. Egyrészt, hogy komolyan vegyenek, másrészt talán így nagyobbat üt a többi poén.

Okiratok bizonyítják, hogy eddig a Magyar Állam (végeredményben az fizet az adófizetők pénzéből) kifizetett nekem 31 200-Eurót (harmincegyezerkétszáz euró) és magyar bíróságok magyar bíróságok ítélete alapján 1 853 500-Forintot (egymillió-nyolcszázötvenháromezerötszáz forintot).

A magyar igazságszolgáltatás a saját védelmében úgy gondolta, hogy ez nem jól van. És gyámságalá szándékozott helyezni, mely alapján elvették volna a perindítási jogomat. Most abba ne menjünk bele, hogy ez mennyire jogszerű, vagy milyen jogi-alkotmányos alapja van.

Mindenesetre a Tatabányai Törvényszék (mivel ott tárgyalták a peremet), azaz dr.Sopovné dr.Bachmann Katalin megyei bírósági tanácselnök hivatalosan V. város gyámhivatalához fordult. A gyámhivatal meg V. város bíróságához., ugyanis csak bírósági ítélettel helyezhető gyámság alá valaki.

A bírósági eljárás lezajlott, melynek az lett a jogerős eredménye, hogy elutasították a gyámságalá helyezést, mivel az életmódom (munkahely, család, stb) nem támasztja azt alá.

Most azt lehet mondani, hogy hurrá, hogy elégedett lehetek. És hogy örüljek ennek az eredménynek és a jövőben fogjam vissza magam.  Ha ilyen egyszerű lenne!

Vegyük sorjában az eseményeket.

A Tatabányai Törvényszék 2003 május 20-án indította el az ügyet, azaz akkor fordult végzéssel a gyámhivatalhoz. A gyámságalá helyezési utolsó ítélet (Kúria) 2015.szeptember.1-én hozatott meg.

Azaz 12 év alatt zajlott le egy kiemelten soronkívüli eljárás! Első poén!

Az ügyet már az elején nem siették el. Először ült rajta a hivatal. Aztán V. város bírósága (dr.Barna Theodora bíró) a gyámhivatali kereset beadása után pontosan egy évvel (!) később tartotta meg az első tárgyalást 2006 június 20.-án, azaz az ügy kezdete után 3 évvel. Egy kiemelten sürgősségű, soronkívüli ügyben! Második poén!

Ezen a tárgyaláson két probléma akadt. Az egyik, hogy a gyámhivatal a keresetéhez nem csatolta a jogilag kötelező mellékleteket, mint környezettanulmányt, orvosi szakvéleményt és a közvetlen hozzátartozó (esetemben a feleségem) nyilatkozatát vagy annak hiányára utaló bizonyítékát. A törvények szerint a legközelebbi hozzátartozó jogosult a gyámsági ügyben bírósághoz fordulni és a gyámhivatal csak akkor, ha a hozzátartozó három hónapon belül nem teszi meg. Mindenesetre a gyámhivatal 10 éven át (bíróság első fok! ) ígérte, de nem csatolta be a mellékleteket, de a bíróság ennek ellenére folytatta az eljárást, holott már eleve idézés kibocsájtása nélkül meg kellett volna szüntetni az eljárást. De nem tette. Harmadik poén!

A másik probléma. A bíróság megijedve attól a ténytől, hogy szépszámú hallgatóság (közönség) van a teremben, tiltakozásom ellenére az én saját személyiségi jogaim érdekében zárt tárgylást rendelt el. Ez bizony a negyedik poén! A nyílt tárgyalás alapjog és ebben korlátozni személyiségi jogvédelem érdekében csak a delikvens kérelmére vagy annak beleegyezésével lehet.

Természetesen elfogultságot jelentettem be a bírósággal szemben jogaim súlyos korlátozása, megsértése miatt, amit elfogadtak.

A kijelölt M. város bírósága (dr.Marton Erika bíró) 2008.június 2.-án az eljárás hatodik(!) évében a gyámhivatal keresetét elutasította. Idézés kibocsájtása nélkül. Egy olyan ügyben, ahol a felek idézve voltak és már egy tárgyalás is lezajlott. Ez bizony az ötödik poén!

Természetesen a megszüntetés megszűnt egy másodfokú ítélet alapján és az eljárás folytatódott tovább újfent más város bíróságán. Persze itt is volta apróbb buktatók, mint ebben a kiemelten sürgős, soronkívüli ügyben pl. két tárgyalás között volt közel másfél év. Na azért megszületett 2014-ben az elsőfokú, majd 2015-ben a jogerős ítélet.

Itt már meg lehetne állni, de Hofi Géza örökhumorista szokta ilyenkor mondani, hogy „várjál… várjál… haver”.

Még két gyönyörűség. Két újabb poén!

Az egyik, hogy a felperes Gyámhivatal a bírósági eljárás idején (ez fontos tény!) a bíró felszólítására úgy próbálta pótolni a kereset nagyon fontos hiányát, hogy kirendelt orvosszakértőt a vizsgálatomra és jött környezettanulmányt készíteni. Természetesen én nem voltam ebben érthető okból partner. Gondolják el! Egy bírósági eljárás, melyben az egyik peres fél adja a szakértői véleményeket! Egy bírósági eljárás, melyben a peres fél egyben szakértő is?

A másik, hogy a bíróság bekérte a gyámhatósági iratokat. És ott volt egy (feledékenység?) belső irat. Ezen iratban a gyámhivatali vezető tájékoztatta a jegyzőt, hogy a gondnokságalá helyezési keresetet az „Országos Igazságszolgáltatási Tanács támogatásával” nyújtották be. Természetesen az irat másolatát elküldtem Handó Tündének, hogy ugyan nézzen már utána, hogy szokás-e a bíróságon az Országos Bírósági Hivatalnak „támogatni” az egyik peres felet? Az OBH válaszlevelében jelezte, hogy a vizsgálatot, adatbeszerzést elindította és a türelmemet kérte. Én elég türelmes ember vagyok, de egy kicsit zavaró, hogy 2014 márciusától mostanáig (2020 április) még nem sikerült a vizsgálatot befejezni.

Na, ez az igazi poén!

Önök mit tennének ennyi poén után? Csak kellene kezdeni valamit. Aki ezt a magaslabdát nem üti le, az meg is érdemli. Az emiatti bírósági jogkörben okozott kár keresetemet 2015 óta, azaz 6. éve tárgyalja a magyar bíróság, de még nincs jogerős ítélet. Már ez is eléggé strasbourgérett.

Régebben hallottam Handó Tünde nyilatkozatát a bírói tévedésekből fakadó perek tekintetében, hogy nincs rendszerhiba.

Ez biztos?

Havrilla István